A skizofrénia az egyik legsúlyosabb mentális betegség, ami jelentősen megváltoztatja a beteg és a család életét is. De mikor kezdődik a baj, meg lehet mondani már gyerekkorban, hogy valaki veszélyeztetett-e, honnan lehet tudni, hogy ez már az?
A skizofrénia egy olyan mentális betegség, mely téveseszmékkel, hallucinációkkal és megváltozott viselkedéssel jellemezhető.
De mikor kezdődik a skizofrénia?
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy nők és férfiak egyforma mértékben lehetnek érintettek, többnyire 16 és 30 éves kor között mutatkoznak meg először a betegség jelei. Az egyetlen eltérés, hogy a férfiaknál hamarabb jelentkeznek a tünetek, mint a nőknél. A fiúk esetében 16 éves kor körül kezdődik a betegség, a nőknél viszont csak a késő huszas- korai harmincas években.
A betegség korai, csecsemő- vagy gyerekkori kialakulása nagyon ritka (1:40000). Ez annyit jelent, hogy legkorábban serdülőkorban derül ki, hogy valaki érintett-e. Még ha mindkét szülő skizofrén, akkor sem lehet korábban megmondani, hogy a kicsi örökölte-e a kórt, vagy sem.
Ahogy gyermekkorban is, úgy 45 éves kor felett is nagyon ritkán lesz valaki beteg.
Milyen tünetekkel jelentkezik a skizofrénia?
Fiúk esetében 16-18 éves kor körül jelentkeznek az első tünetek, azonban ezek felismerése nem mindig egyszerű. Ennek az az oka, hogy az első jelek nagyon hasonlítanak a tinédzser kor viselkedési sajátságaihoz. A betegek visszahúzódóak lesznek, leépítik a baráti társaságukat, inkább magányosan olvasgatnak, tv-znek, éjszaka sokáig ébren vannak, az iskolai teljesítményük romlik, stb. Különös gondolatokról számolnak be ilyenkor, amikről nagyon nehéz megmondani, hogy csak művészi kreativitás vagy betegség, pl. „Amikor megszülettem, akkor az eszem az anyámban maradt“.
Szóval nagyon nehéz megmondani, hogy kell-e aggódnia a szülőknek vagy sem. Ilyen esetekben az orvosok a pszichológiai tesztek eredményének ismeretében sem mondják ki a diagnózist, hanem megvárják, hogy alakul a fiatal sorsa, ismétlődnek-e később a tünetek. Persze a családi előfordulás, ne adj’Isten halmozódás előrevetíti a betegség kialakulásának valószínűségét, de ez sem egyértelmű. Az egyetlen dolog, amit tenni lehet ilyenkor, az a várakozás.
Nők esetében a később kialakuló betegség tünetei is egyértelműbbek. Általában fenyegető vagy párbeszédes hallucinációkról, üldöztetéses, féltékenységi gondolatokról és más téveseszmékről számolnak be, viselkedésük bizarrá válik. Nem esznek, elzárkóznak a külvilágtól, gyanakvóvá válnak. Ugyan nem minden esetben, de a szüléssel és a gyermekággyal hormonális változások és idegi megterhelés provokálhatja a betegség kialakulását.
/forrás: elmedoktor.hu/
|