Egy ideje talán nem találom a szavakat, bár nem is nagyon kerestem, de úgy éreztem, nem menne. Pedig hiányzott az írás, nagyon sokszor bennem volt, hogy írok valamit, valamiről, de nem jött össze. Hát ezért volt ez a „kis szünet”.

Elég elfoglalt voltam az utóbbi időben… nem tudom, mi vett rá, de végül is úgy döntöttem, hogy folytatom, illetve befejezem a szoftverfejlesztői sulit. Legtöbb időmet a záródolgozat weblapjának és leírásának elkészítése vette el (az oldal megtekinthető a http://tattooed.atw.hu –n, ha érdekelne valakit J). Rohadt sokat szenvedtem vele, de remélem megérte. Majd meglátjuk. Ha már suli – jelentkeztem főiskolára, programtervező informatikusi szakra, viszont elég gyakran elbizonytalanodom… Nem tudom, vagyok-e elég erős és kitartó ahhoz, hogy végig csináljam, ha esetleg felvesznek, amire elvileg van esély. Emiatt újra megcsinálom az informatika érettségit, illetve a nyelvvizsgát is megpróbálom (megcsinálom!), hogy legyen pontom. Igazából nagyjából ráérnék agyalni a továbbiakon akkor, ha megkapom az értesítést a felvételről. Másik terület, ami érdekelne, a kozmetikus szakma. Nehéz benne elhelyezkedni, de valamiért nagyon megtetszett. Nem tudom, melyiknek kellene esélyt adnom, a kozmetikusi könnyebbnek tűnik, de jelenleg azt érzem, hogy ott sem tudnék teljesíteni, bár ez nálam mindig változik.

Az elmúlt pár percben, amíg agyaltam, talán rájöttem, miért most írok. Mert nem vagyok jól. Elbizonytalanodtam megint, nem „látom” a jövőmet, nem érzem, hogy képes lennék végig vinni a főiskolát, mert már most túl soknak érzem a vizsgákat (OKJ, infó érettségi, nyelv), nem érzem, hogy bármi fontos dologra is képes lennék… Nem tudom, mit kellene kezdenem az életemmel. Ez most lehet, hogy önsajnáltatásnak tűnik, de nem annak szánom, csupán kétségbe vagyok esve. Március 20-a óta egyébként kapcsolatban vagyok ♥, sokat segít nekem, és végre-valahára tényleg komolynak érzem a dolgot, szeretném is, ha az lenne, én mindent megteszek érte. J Elég sok erőt ad nekem, boldog vagyok (ezt a mostani kis kilengéssel együtt is ki merem jelenteni).

Gyógyszer-ügyileg éppen csökkentésen vagyok, aminek nagyon örülök. Jelenleg 4 félét szedek, ami pszichiátriai, de az egyikből már csak egy felet, azt el is fogjuk szépen hagyni, aztán majd jöhet a többi is – remélem. Szerencsére a dokim is azon van, hogy minél kevesebb gyógyszerrel legyek minél jobban. Egy ideje nem voltam már nála, de hétfőre van időpontom hozzá, várom már, van egy-két dolog, amit meg akarok vele beszélni (barátom segítségemre van, összeírjuk majd, hogy miket kell kérdeznem). Annyit amúgy elárulok, hogy ő elvileg paranoid skizofrén, meg pánikbeteg, de az előbbit nem igazán érzem rajta, utóbbi pedig még nem jelentkezett nála, mióta vele vagyok.

Egyelőre ennyi.